Szerelem első olvasatra 1.

/Kaptam, kiegészítettem, élveztem – így már/

Szia,

XXX vagyok a szomszéd doc-fájlból /sokkal inkább .dat fájl lesz az/ a virtuális térben. Úgy döntöttem, primer figyelemfelkeltési funkció gyanánt megpróbálom az ismerkedés egy viszonylagosan precíz, ámde hatékony módját, az internetes párkeresést. Nem véletlenszerűen kerültél a “szórásba” egy PR kampány áldozataként, hanem személyes varázsod váltott ki bennem reakciót /és itt kezdtem magam jól érezni, végre valaki felismerte írói nagyságom. Ám akkor rájöttem, hogy anonime vagyok jelen :S/, gondos kiválasztást követően. Levelem olvasása után remélem más irányt vesz életünk /én is/. Szimpatikus adatlapod alapján úgy vélem, érdemes lenne bemutatkoznom /nem volt az adatlapomon semmi érdekes, szereti az üres lapokat/. Kérlek tekintsd meg bő lére eresztett, ám de veretes önfeltáró fogalmazványomat, amiben megpróbálok a publikum által favorizált dolgokra szorítkozni /=átlagosan akarok az átlagnak megfelelni átlagos beszéddel. Bár, ez utóbbi nem biztos/. Könnyen elképzelhető, hogy tartalmilag semmivel nem leszel gazdagabb, de mennyiségileg talán igen /bólogat-bólogat, nagyon könnyen el tudom képzelni/. 🙂 Amennyiben nem okoz kitörölhetetlen traumát és hajhullás és xanax-dózis növelés nélkül túl vagy rajta /Xanax… Hát, ő lehet, hogy öreg, de én nem :S/, és Te sem kedveled a hosszan tartó, a személyes ismeretséget elodázó levelezgetést /de-de, én nagyon. Sőt, abban hiszek valamilyen szinten. Meg a szemekben, de azt ugye, mégsem kérhetem, hogy légyszí, egy pillanatra küldd el a szemeid/, és esetleg a telefon által hallható, ám még mindig szerény információk alapján próbálnád leszűrni személyiség jegyeimet, és / vagy részletesebb adatokra is kíváncsi lennél, szívesen adok majd egy számsort, mely akár napközben történő helyes és megfelelő felhasználása esetén, mint például akár kézi vagy asztali telefonkészülékedbe táplálása esetén telefonkészülékem csipogni kezd zsebemben /ezt a telefonos számsoros izét is tanítják? már annyi pasitól hallottam/. A vonal túloldalán várlak szeretettel. Tudom, a többiek pársoros tartalmatlan levelek küldözgetése által óhajtanak megismerni /Hajjaj, meg még hogy! Nekik még telefon sem kell/, ezzel szemben én úgy gondolom, hogy egy tartalmasabb csevegés telefonon (…természetesen amennyiben szívesen megismerkednél a hangommal IS) /hello, én vagyok az X hangja/ sokkal többet elárul egy emberről mint akárhány e-mail, (pláne ha az emberfiának erős oldala a retorika, de egyébként funkcionális analfabéta, mint pl. én). Nem vagyok az az írogatós típus /látom/, és azt hiszem úgysem akarjuk levelezésünket kötve-fűzve kiadni, nem igaz?! /Pedig milyen jól kereshetnék vele; így meg csak anonimizálhatom össze-vissza, nehogy baj legyen, ha valamit idézek/ Ha Te hívsz engem, az inkognitódat bármeddig megőrizheted. /Nekem meg nem kell fizetnem/ Egyes nálam illedelmesebb egyedek szerint „ciki” kezdeményezni egy nőnek, ez-esetben, megfelelő sőt elengedhetetlen fontos információk birtokában, (mint például telefonszám, és / vagy az esetleges telefonhívás számodra megfelelő időpontjának előzetes meghatározása és ennek közlése, stb…) készséggel és szívesen felhívlak, ha megírod és megfelelő módon és időben, mint például az általad megkívánt hívási idő ELŐTT /tegnap akartam szólni, hogy ma hajnalban jó lett volna/, eljuttatod hozzám emailben vagy ezen a fórumon az ehhez elengedhetetlenül szükséges, ugyanakkor könnyen használható számsort /Fibonacci?/. …vagy meg akarok ismerkedni valakivel, vagy nem, de taszigálni a döntést eléggé önbecsapás… 🙂 ( Jaj de bonyolult, de ugye a társadalmi konvenciók, stb, amit szerény véleményem szerint azért találtak ki, hogy a pletykákat megértés és erkölcsi fundamentum hiányában legyen mire alapozni. 🙂 Nem vágyom a botránykő szerepkörre, de nem dőlök a kardomba azért, mert a falu a tények ismerete nélkül hozza meg ítéletét az én magánügyeimről. 🙂 /Hát, én azt hiszem, hülye vagyok, de innen most vagy kimaradt valami, vagy bekerült valami, de az biztos/

Apró-popó, hogy mennyivel könnyebb az araboknak /és mennyivel nehezebb tőlük megszabadulni – tapasztalat/, olvastad Ibn Al Zijad kortárs muzulmán publicista “Hogyan vettem még két feleséget az aqabai kirakodóvásáron egy korrodált olajmécsesért, és egy sánta tevéért” című témába vágó esszéjét?) A leírtak alapján tagadhatatlan, halk sóhajjal tudatom, rettentő személytelennek tartom az internetes ismerkedést (e-mail ide-oda hetekig, kezdetben közhelyszerű, később célratörő “neked is tetszett a tegnapi film” stílusban /soha senkivel nem leveleztem közhelyszerű és/vagy tetszett-a-tegnapi-film stílusban/). Összefoglalva: Jelen levelemnek egyetlen küldetése van, megtudni a szükséges számsort (telefonszámot), ahol kilépve a személytelenség homályából, meg lehet váltani a világot /elsírtam magam – az én telefonszámom fogja megváltani a világot, és alig valaki tudja/, személyes emberi kapcsolatot lehet kialakítani, vagyis bokros teendőink ellenére záros határidőn belül verbális síkra lehet terelni a kapcsolattartást /szerintem totál verbális síkon vagyunk és maradunk/. Csak remélni merem, hogy a küldetés, s annak okai számodra méltányolhatók, az eszköz s a hozzá választott stílus számodra szívmelengető /szóval, a küldetés a világ megváltása a telefonszámom segítségével – ez valóban szívmelengető/. 🙂 Ez a virtuális tér nem a kedvencem, s általam nem túl gyakran látogatott játékterem. Játszótársam mond akarsz e lenni?/”S akarsz, akarsz-e játszani halált?” – Kosztolányi/ Örültem adatlapodnak, és kíváncsivá tett a dolog /”a dolog”? Volt az a horrorfilm, nem? Már megint „játszani halált” Hihi, ez tetszik/, vajon milyen hatással lennénk egymásra, ha véletlen szembetalálkoznánk a nagybetűs ÉLETBEN? Szembenézve a tényekkel, némi önvizsgálat után rá kell jönnöm: nagy szószátyár vagyok… már a többiekhez viszonyítva… gondolom… 🙂